Íme itt van a fogalomtár első meghatározása:

„AZ EMBERISÉG
LEGABSZURDABB TALÁLMÁNYA
– A PÉNZ

Az a bizonyos pénz, amiből valahogy mindig túl kevés van.

Vajon véletlen? Persze, hogy nem az!

De lássuk az okokat, mi vezetett idáig, és miért rossz ez a rendszer mindenkinek.

A PÉNZ egy JEL,
amely valamilyen értéket,
vagyontárgyat, terméket vagy szolgáltatást jelképez.

Ezt a jelet mi emberek – az emberiség –
felruházzuk a maradandóság
ILLÚZIÓJÁVAL.

Tehát, azokat a mulandó értékeket, amelyeket jelképezni hivatott a pénz, egy nem mulandó jellel próbáljuk „örökkévalóvá” tenni, ami nyilvánvalóan abszurd.

A természetben az entrópia törvénye értelmében minden mulandó, és ennek a pénzre is igaznak kellene lennie – hacsak nem lenne a kollektív tudatalattinkba „beégetve” a feljebb említett illúzió – vagy: a nagy átverés.

Ennek messzemenő következménye, hogy ez a valójában semmit sem érő JEL, a pénz, vált a legkeresettebb eszközzé a Földön.

Így a pénz tulajdonosai a gazdaság összes többi szereplőivel szemben versenyelőnyt élveznek, hiszen az ő „jelük” sohasem megy tönkre, és zsarolási pozícióba helyezik őket a többiekkel szemben. Míg például a péknek el kell adnia a termékeit pár napon belül, addig a pénz tulajdonosának ettől nem kell tartania, hiszen az ő „jele” maradandó.

Ha valaki kölcsönt akar felvenni, akkor a pénztulajdonos még több pénzt követelhet vissza, azaz megteheti, hogy csak KAMATÉRT nyújt hitelt.

A kamatnak és a kamatos kamatnak pedig az a hátránya, hogy mindig jóval több adósságot teremt, mint amennyi pénzeszköz a rendszerben létezik.

Az adós csak úgy tudja visszafizetni a tartozását, hogy azt a gazdaság más szereplőitől vonja el, magyarul: csak valakinek a kárára.

Így a gazdaságban mindig kevesebb pénz áll rendelkezésre, mint amennyire annak működéséhez szüksége lenne.

Ez az oka a PÉNZHIÁNYNAK,

a szegénységnek és még sok más rossznak.

A megoldás
a kollektív tudatalattink „kitakarítása” lenne,
de arra az emberiség jelenleg
alkalmatlan.

Amíg a kapzsiság és az élősködés vágya irányítja a társadalmunkat, addig erre semmi esély nincs.

Marad a szenvedés, az adósrabszolgaság, a háborúk, és a természet tönkretétele.”

Az idézett, meghatározás írója, Vezér-Szörényi László